Már második hete nem eszem húst, nem iszom alkoholt, nem veszek magamhoz koffeint, nem dohányzom és minden nap foglalkozom magammal.
Jelzem, én egy másik világot ismertem eddig. Ez jobban tetszik, de honvágyam van. Tudom, hogy le fogom küzdeni. Azt is tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni, amit tanultam azon az oldalon, ahonnan most éppen szakadok elfele.
Sőt azt is tudom, hogy a fiamnak is meg kell majd ismernie, mert különben ezzel az egésszel, amit európai, felvilágosult életnek neveznek nem fog tudni semmit kezdeni.
Azt is tudom, hogy a saját harcait neki is meg kell majd vívni, én majd megpróbálom nem elvenni a kedvét a kísérletezéstől.
Szóval mást érzek, amióta ezt kitaláltam magamnak, és el is határoztam magamat.
Tudom innen nincsen visszaút, de miért is kellene visszamenni? Ez az út az az út, amire ráléptem, amikor megszülettem, és most tanulom a járás tudományát ezen az úton. Eddig csak körbe-körbe sikerült rajta haladni, most előre kell. Nagyon nem egyszerű feladat. Mondjuk senki nem mondta, hogy egyszerű lesz:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)