Folyamatosan azon gondolkodom, mi lesz, ha bárkinek a kezében öszpontosul az a bizonyos 2/3 -os többség. Semmi jót nem látok kibontakozni a gondolataim álltal felkorbácsolt lángok közül... Ugyanis nem tudok nyugodt maradni! Egyszerűen nem megy! Szeretnék olyan körülmények között élni, mint az angolok, de nem szeretnék királyságot. Szeretném, ha végre rend lenne, de a 2/3 az nagyon nagy bűverővel rendelkezik. Nem vagyok az a félős fajta, de kicsit aggódom.
A másik, ami engem aggaszt, az pedig a következő:
Ebben az országban ismerek rengeteg embert, aki tényleg magyarnak mondhatja magát. Itt élnek évszázadok óta, magyarnak született, magyar állampolgár stb. Például a családom ebben az országban tengeti az életét pár száz éve, mégis felmerül a kérdés, hogy elég magyar vagyok-e én ennek az országnak! Ha körülnézek, akkor azt látom, hogy nem.
És ez a két aprócska dolog erőteljesen dolgozik bennem, és a munkájuk gyümölcse nem más, mint egy gondolat: A hazám a szívemben van, a történelmem a nyelvemben, ha ez a kettő a helyén van, akkor élhetek én bárhol, akkor is magyar leszek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése